A napokban Varsóban járva örömmel láttam, hogy hányféle arcát képes mutatni a város: az egyik ilyen a szocreál építészet. Sokan kritizálják emiatt Varsót, én viszont élvezettel kerestem fel ennek néhány példáját. Valóban nem a legszebb építményekről van szó, mégis különleges hangulatot árasztanak.
Nyilvánvalóan mást jelentenek annak a nemzedéknek, akik átélték az 1944-es varsói felkelést és megtorlását, amikor a város Visztulától balra fekvő részének 85%-át módszeresen elpusztították, és százezreket lakoltattak ki, majd az azt követő újjáépítést (erről egy következő bejegyzésben írok). Megint mást jelent a kommunizmus áldozatainak, és mást annak a generációnak, amely már a szocializmus bukása után született.
Bár én a rendszerváltás előtt születtem, kiskoromból adódóan nem sok mindent fogtam fel az akkori légkörből. Ennek ellenére az ilyen jellegű épületek számomra komplex szimbólumrendszerrel bírnak, és nem mellesleg nagyszerű témát nyújtanak a fotózás szerelmeseinek.
A Kultúra és Tudomány Palotája avagy PKiN - Pałac Kultury i Nauki
Sztálin, azaz a szovjet nép ajándéka a lengyel népnek. Ironikus módon a 231 méter magas torony a kapitalista Empire State Buildinget vette például. Sztálin titokban egy csapatot küldött New Yorkba, hogy tanulmányozzák az épületet, és az amerikai építési módszereket. A projekt megvalósítása a második világháború miatt 1952-ig váratott magára.
A szovjet államokból kb. 5000 munkást vezényeltek Varsóba, és az építkezés idejére Jelonkiban szállásolták el őket, mely települést direkt ebből a célból hozták létre. Éjt nappallá téve dolgoztak, és három évbe telt a palota felépítése, 1955-ben adták át.
Látkép az épülethez közeledve.
A bejárat előtti tér kis- és nagypolskikkal.
Az építkezés során 16-an vesztették az életüket, és minden erőfeszítés ellenére Sztálin sem élte meg egyik kedvenc projektjének a befejezését. Összesen 40 millió téglát használtak fel a 3288 helyiséggel rendelkező felhőkarcolóhoz. Az épület nemcsak a lengyel szovjet párt főhadiszállásaként működött, hanem "a nép kastélyaként" is, ahova például minden évben meghívták az élmunkásokat az újévi bálba.
Viszonylag részletgazdag az épület díszítettsége.
Belső terek.
Kilátás az épület körülötti térre, retró buszok a téren.
A belső terek.
Falfirkák a kilátóterasz falain, a bejárathoz vezető lépcső két oldalán óriási szobrok, az egyik bejárati ajtó, a kilátó dísztermének padlózata.
Az épület gyűlölet tárgya lett az emberek szemében, mivel a szovjet hegemónia jelképének tekintették. Távolról szemlélve valóban egy zord tömbnek tűnik, akár 30 km távolságból is látható. De ha közelről is megvizsgáljuk, számos finom részletre leszünk figyelmesek a homlokzaton. Sztálin körbeutaztatta a tervezőket Lengyelországban, hogy tanulmányozzák a kulturális jelentőséggel bíró műemlékeket, innen a legtöbb motívum.
Az épület belseje telis-tele van termekkel, csarnokokkal, folyosókkal. Bronz csillárok lógnak a plafonról, a padlót sok helyen parketta borítja, titkos lifteket alakítottak ki, és az ókori mitológia által ihletett szocialista reliefek díszítik a falakat.
A Teatr Dramatyczny is helyet kapott a komplexumban.
A nyugati oldalon felhőkarcolók sorakoznak.
Jelenleg a helyiségek zöme konferenciatermeként vagy irodaként funkcionál. Színházak, bárok és múzeumok kaptak helyet a földszinten. A nyilvánosság - belépő ellenében - fel is juthat a 30. emeletre, ahonnan pompás kilátás nyílik az egész városra.
Alkotmány tér avagy Plac Konstytucji
A Jankowski, Knothe, Sigalin és Stępiński tervezte tér a kreatív optimizmus és a szocialista rendszeren belüli békés munka megtestesülése hivatott lenni. 1950 és 1952 között építették, és az eredeti cél az volt, hogy a szocialista parádék kiindulópontja legyen. Ám az 1960-as évek óta egyszerűen parkolónak használják. A teret három hatalmas, valóban gigantikus lámpatartó őrzi.
A három gigantikus lámpatartóból kettő.
A teret szegélyező egyik épület homlokzata.
Hatalmas árkád a tértől kiindulva tovább a Marszalkowska utca irányába.
Marszałkowska utca
Varsó egyik fő utcája, 3580 m hosszan terül el. 1757-ben nyitotta meg Franciszek Bieliński marsall - innen a név is. A XIX-XX. század fordulóján gyönyörű épületek övezték, pezsgő társasági élet folyt a kávézókban, éttermekben, üzletekben. Az 1939-es náci invázió nagymértékű pusztítást hagyott maga után, majd az 1944-es felkelés utáni rombolással együtt az utca 80%-a elpusztult. A sors iróniája, hogy jó néhány épület, mely túlélte a háborút, végül áldozatul esett a szocreál építkezéseknek.
Boldog munkásasszony a gyermekével.
Tettrekész, izmos építőmunkás.
Részlet a Marszalkowska utcából.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess az Instagramon is!
Képek: Múltidéző Építészet