Magyarország nem dúskál római kori emlékekben, ami megmaradt, az is sajnos elég töredékesnek nevezhető. Pannonia határ menti provincia volt, aminek elsősorban a birodalom védelme volt a szerepe. Állandóan ki volt téve a barbárok betöréseinek, majd a népvándorlás is hatalmas pusztításokat hozott magával.
Az i.sz. első századig a rómaiak gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták a területet, a lakóit barbárnak, civilizálatlannak tartották. A Borostyánkő út kiépítése után már azonban a kereskedelem is felélénkült, és ahol haszon kecsegtetett, ott a rómaiak is jobban érvényesítették az érdekeiket. A viharos évszázadok során a provincia sok mindent átélt, ezekről az eseményekről tanúskodnak fennmaradt leletek, építmények maradványai. Lássuk először, mit rejteget számunkra Scarbantia, azaz a római kori Sopron.
A római Scarbantiát Tiberius császár (i.sz. 14-37) idején alapították, majd Traianus és Hadrianus császár uralkodása alatt építették ki a Fórumot, és fogtak bele nagyobb építkezésekbe. Scarbantia municipium városjogot kapott (Municipium Flavium Scarbantiensium).
A Borostyánkő út létrejöttével egyre nagyobb jelentőségre tett szert, a 4. század elején megépítették a római erődöt. Az út Savariat kötötte össze Carnuntummal, és Scarbantia fontos állomása volt. Itt szállították a rómaiak számára rendkívül értékes borostyánkövet és egyéb portékákat. Az út elég széles volt ahhoz, hogy kocsival is közlekedhessenek rajta. A város északi és déli kapuja volt nyitva a kocsik számára, a keleti és nyugati kapuk biztonsági okokból csak a gyalogosoknak voltak fenntartva. A településen rendszerint 250-300 katona állomásozott.
A római kori lakóház és városfal maradványai a Városháza mögötti romkertben.
A városközpontban az 1970-es és 80-as években végzett ásatásokkor tárták fel azokat az emlékeket, melyeket ma is megtekinthetünk a Városháza mögötti romkertben. Itt megtekinthetünk egy 2. században épített városi út részletét, amelyet bogárhátúra alakítottak a jó vízelvezetés miatt. Az út maradványai a romkertet középen szelik át. Tőle északra láthatjuk egy lakóház maradványait. A régészek megállapították, hogy az egyik lakószobájának a falán színes falfestmények voltak, és padlófűtéssel tették komfortosabbá. A lakószoba mellett közvetlenül egy bronzműves műhelyt tártak fel.
A római kori lakóház és városfal maradványai a Városháza mögötti romkertben.
Az úttól délre Scarbantia Fórumának néhány maradványa került elő. A Fórum volt a közösségi élet központja, itt helyezkedett el a curia, ami a tanácsházának felel meg, a capitolium, ami a mindenkori államvallás temploma, Jupiter, Juno és Minerva szentélye volt itt. Valamint a basilica is helyet kapott a központban, ahol a pereket, egyéb tárgyalásokat bonyolították le.
A Városháza mögötti romkert.
I. sz. 465-ben egy hatalmas földrengés elpusztította a várost, mely 500 évig lakatlan volt. A honfoglalás korában jelentek meg az újabb betelepülők. A római városfal maradványaira építették 1340-re a középkori középső városfalat. Az ovális római városfal, mely kb. 3,5 méter széles volt, a mai napig meghatározza Sopron szerkezetét.
A Városháza mögötti romkert.
Római város lévén lakói a fürdőkultúrát is bevezették, két közfürdőről is tudomásunk van. Az egyiket a Fórum közelében lévő Fabricius-ház alagsorában tárták fel, a másikat pedig az orsolyiták iskolájának pincéjében.
Nemcsak a fürdőzés, a szórakozás más formái is meggyökeresedtek. Színházi előadások, gladiátorjátékok, állatviadalok, politikai és vallási rendezvények, cirkuszi játékok helyszíne volt Scarbantia saját amfiteátruma, melynek szerény maradványai szintén megtekinthetők a Koronázódombon.
A domboldalba vájt küzdőtér maradványa. Innen szép kilátás nyílik Sopronra.
A 2. század elején építették a város északi határába, és 14 000 főt tudott befogadni. A domb lejtőjébe vájták az arénát, és kőfalakkal vették körül. Egy favázas nyeregtetőt is készítettek, hogy a nézőket megvédje az esőtől és a tűző naptól. Este is rendeztek programokat, olyankor agyagmécsesekkel világítottak. Az ovális küzdőtér 63 x 42 méter volt, egy 12,5 méteres kapun vitték ki az elesett gladiátorokat és elpusztult állatokat. A 2-3 méter széles bejárat délen volt.
Az amfiteátrum déli oldalának maradványai a Nemesis szentéllyel.
1925 körül Storno Miksa kutatásokat végzett az amfiteátrum környékén, és rálelt a Nemesis szentély maradványaira, melyből egy részlet másolata ki van állítva a helyszínen. A déli kapu melletti szentélyt Nemesisnek, a sors istennőjének, a gladiátorok védőszentjének, és Dianának, az állatok istennőjének szentelték. A helyszínen talált állatcsontok bizonyítják, hogy állatáldozatok is részét képezték az itt bemutatott imádatnak.
A Nemesis szentély részlete.
Scarbantia épületei a mai városhoz viszonyítva. A kép az amfiteátrum melletti tábláról származik.
Képek: Múltidéző Építészet
Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél értesülni a legfrissebb posztokról, kövess a Facebookon is :)
Ha érdekelnek a római kori építészeti emlékek, olvasd el a Diocletianus palotájáról szóló bejegyzést!
