Az edelényi kastély helyzete az ezredfordulóig még igen siralmasan festett, de aztán az építészeti és kulturális örökségünk megőrzésének egyik szép példája lett.

A kastély építése Jean-Francois L'Huillier lotaringiai származású báró nevéhez fűződik, aki 1716-ban adta ki a megbízást a főúri rezidencia létrehozására. Szerencsétlenségére nem érhette meg az úrilak befejezését, a vállalkozást felesége, Marie-Madeleine de Saint-Croix folytatta és fejezte be 1730-ra. A tervező kilétét a mai napig nem tudni biztosan. 

A kastély fénykora az 1730-tól 1820-ig terjedő időszakra tehető. Ekkor az építtető unokája, Ludmilla volt a rezidencia úrnője, második férje, Esterházy István gróf pedig a kastély ura. Az ő idejükben történtek az épületen a legjelentősebb átalakítások. Gyönyörű, rokokó falfestményei Lieb Ferenc vándorfestő munkájának volt köszönhető.

Ludmilla halála után a birtok fiára, Dessewffy Ferencre szállt, aki végül örökös nélkül halt meg 1820-ban. Így bekövetkezett az, amit minden nemesi család szeretett volna elkerülni, az uradalom visszakerült a koronához.

1831-ben viszont újabb korszak köszöntött be a kastély életében, Szász-Coburg-Gotha Ferdinánd herceg megvásárolta a birtokot. Gazdasági újításai jótékony hatással voltak a környék fejlődésére. 1839-ben a család cukorgyárat is nyitott, igaz, csupán 1848-ig működött. A kastélyt tehát nem főúri rezidenciának használták, hanem csakis gazdasági célokra, emiatt az épület lassan enyészetnek indult. 1861-ben a járásbíróság a földszintet bérbe vette. A franciakertet angolkertté alakították át, amit nem tudtak megfelelően ápolni.

Mindennek következtében a felújítás a 20. század elején már egyre sürgősebbé vált, így 1910 és 1913 között Ray Rezső Vilmos tervei alapján renoválták, átépítették. Egyik legszembetűnőbb változtatás a középső részre helyezett manzárdtető, emellett az épület neobarokk kiegészítéseket is kapott.

1928-ban aztán újra az állam tulajdonába került. Ez idő alatt további átalakításokon esett át, például a földszinten börtönhelyiségeket rendeztek be, szolgálati lakásokat építettek ki a fegyőrök számára, egy barokk csigalépcsőt eltávolítottak, a járásbíróság pedig még mindig itt működött.

Nem egyedi történet, hogy a második világháború milyen további károkat okozott az épületben. A szovjet parancsnokság egy időre beköltözött, nyilvánvalóan nem az épület állapotáért érzett aggodalom jellemezte őket. A háború után nem volt anyagi háttér a karbantartásra, felújításra, de nem is vigyáztak a megmaradt értékekre sem. Egyes helyiségeiben tyúkokat tartottak, az elektromos vezetékek számára a falakat a falfestmények figyelmen kívül hagyásával vésték ki, megrongálva azokat. 1965-ben lebontották a manzárdtetőt, nagy kár érte, szerintem jobban nézett ki vele a kastély. Eltávolították a század elején kapott neobarokk kiegészítéseket is.

Az épület állapota tehát folyamatosan romlott. Az 1980-as évek közepén kiköltöztek a szolgálati lakásokból, az épület ezután üresen állt, kitéve a rongálók kénye-kedvének is. Több beázás is volt, aminek következtében a festmények még súlyosabban károsodtak, egy részük megsemmisült.

Majd 2001-ben a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága kezelésébe vette a kastélyt, mely ismét szebb napok elé nézett. A teljes rekonstrukció óriási összegbe került, melyet pályázatok útján tudtak előteremteni. A felújításra két ütemben kerül sor. A kastély közelében lévő Holt-Bódva, mely eliszaposodott, újjá lett élesztve. A teljes felújítás óta a birtokot Edelényi Kastélyszigetnek nevezik, és a nyilvánosság számára látogatható. A honlapján található képek alapján figyelemreméltó a jelenlegi állapota, tervezem is, hogy minél előbb személyesen is felkeresem.

Fotók: Forster Központ (Batár Zsolt)

Forrás: http://www.edelenyikastelysziget.hu, Wikipedia

Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél értesülni a legfrissebb posztokról, kövess a Facebookon.