A sopronbánfalvi Hősi Temetőben meghitt környezetben, az erdő mélyén egy csendes, eldugott helyen nyugszik több mint 3200 katonai és civil háborús áldozat a karmelita kolostortól néhány percnyi sétára. 

2018-ban kb. 1500 első világháborús sírt újítottak fel.

Amilyen nyugodt ez a temető, annyi szenvedést rejt magában. Az Alom-hegy nyugati oldalán két hektárnyi területen katonák, hadifoglyok és civil háborús áldozatok nyugszanak. Az elhunytak úgy 20 különböző nemzetiséghez tartoznak.

A temető létrejötte

A történelmi Sopron vármegye jelentős katonai hagyományokkal rendelkezik, a nyugati határ menti védelmi célokat szolgálta. A 19. század folyamán mintegy 3000 katona szolgált Sopron városában. Az első világháború alatt pedig szintén katonaváros volt.

A térségben szolgáló nagy számú katona egészségügyi ellátásáról gondoskodni kellett. Így 1840-ben a ruszti katonai kórházat áttelepítették az üresen álló sopronbánfalvi karmelita kolostorba. Az elhunytakat a Kolostor-erdő katonai temetőjében temették el (ma két sírkő jelzi ennek a helyét).

Később igény lett egy új temetkezési helyre, melyet a jelentkezés után néhány éven belül megkaptak, így 1878-ban nyitották meg a jelenlegi temetőt. Első halottja Schülze Lajos Husaren Rittermeister volt (1826-1878). Az első világháború előtt összesen 223 főt temettek ide.

Az első világháború idején

A temetőt 1917 óta hívják Hősi Temetőnek. A világháború alatt a halottakat a hadifoglyokkal temettették el, összesen 1874 elhunytat, többek közt magyar, osztrák, orosz, szlavón, cseh, bosnyák, horvát, román, szerb, olasz nemzetiségűeket. A halál oka főleg valamilyen fertőző betegség, tífusz, tüdővész, kolera vagy agyhártyagyulladás, valamint lövési sérülés. 

1917-re elkészült az első világháborús emlékmű, melyhez a követ Szentmargitbányából hozták.

Az első világháborús emlékmű.

A két világháború között

1923-től már temetőőr vigyázott a területre. 1934-ben, amikor a magyar kormány közel került Mussolinihez, 43 olasz katonát exhumáltak, és vittek haza. A két világháború között kizárólag saját kérésre temetkeztek ide. 

A második világháború alatt

1943-ban bővítésre került sor, amire sajnos nemsokára nagy szükség is lett, mivel a háború utolsó évében ideértek a harcok. Légitámadások, bombázások, utcai összecsapáso katonai áldozatai kerültek ide, helyi civileket nem, kizárólag menekült civileket temettek el itt. A bombatámadások áldozatait vagy közös tömegsírba vagy egyénenként temették el, ma már nem mindegyik támadás emléktáblája található meg. Ebből az időszakból 941 főt temettek ide.

Ők még várnak a felújított sírkőre.

A szovjet éra

A második világháború után nagy csend követezett be a temető történetében, a rendszer hallgatott a létezéséről, még kapóra is jött, hogy ilyen eldugott helyen található. Két évtized alatt a természet visszavette a területet, a sírokat benőtték a növények. Csupán a hetvenes években kezdeményezték a rendbetételét Limberger Gyula vezetésével. Főként társadalmi munkával sokat haladtak a helyrehozatallal.

Innen olyan, mint egy csontház, talán valaha az is volt, de ma egyértelműen zöld hulladék tároló.

A hulladék tároló ablakának peremére valaki felvéste az 1915-ös évszámot (mintha először 1911 lett volna, és átjavították 1915-re?).

A rendszerváltás után

A Várkerületen lévő szovjet emlékművet ide helyezték a temetőőr háza mögé. Mellette temették újra 2001-ben a régi Szent Mihály temetőből áttelepített 84 szovjet katona hamvait, mivel ottlétük zavarta a templomkerti stációk látványát. A kilencvenes években pedig szintén a Szent Mihály temetőből áthozták 17 német katona maradványát. 2007-ben felállították az orosz hadifogoly emlékművet, mely a hadifogoly parcelláknál található.

A szovjet emlékmű a soproni Várkerületen 1964-ben, melyet a temetőbe helyeztek át. (Forrás: Fortepan / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ / VÁTI felvétele)

A szovjet emlékmű már a Hősi Temetőben.

A 84 szovjet katona áttelepített síremléke.

Az első világháborús orosz hadifoglyok emlékműve.

Kiemelkedik az első magyar vadászpilóta, Molnár László sírja, aki egy légicsatában vesztette életét 1944. augusztus 7-én. A sírkőbe beépítették gépének sérült légcsavarját, melynemcsak elgörbült, hanem lövedék okozta lyuk is található rajta. Amikor gépe egy Mustángtól találatot kapott, sikerült katapultálnia, de az ejtőernyőn tehetetlenül függő pilótát agyonlőtték a Mustang gépfegyverei. A gépet szinte azonnal, a testet jóval később találták meg.

Molnár László vadászrepülő-pilóta sírja.

Képek (nem megjelölt forrásúak): Múltidézó Építészet

Források:

Bódi Ottó: A sopronbánfalvi Hősi Temető története.

pumaszallas.hu