Az 1810-es tabáni nagy tűzvész
2020. április 02. írta: KMJudit

Az 1810-es tabáni nagy tűzvész

1810. szeptember 5-én Buda legendás városrésze, a Tabán néhány óra leforgása alatt megsemmisítő tűzvészt élt át. Ez volt a 19. század egyik legkomolyabb magyar tűzesete, amely számos emberáldozatot követelt, és rengetegen lettek földönfutóvá.

A Tabán a Gellért-hegy és a budai Várhegy közötti völgyben helyezkedik el. A kedvező adottságokkal rendelkező terület már az ókorban is lakott volt. A török hódoltság idején pedig bőriparáról volt ismert, a török Dabagháne, azaz Tímártelep elnevezésből ered a Tabán név is. Emellett a napsütötte hegyoldalaknak köszönhetően a szőlőtermesztés és a bor termelése is adott volt. Később Rácváros néven is ismertté vált, ugyanis a szerbek jelentős kulturális központja volt.

A 18. és 19. század fordulóján a városrészre jellemzőek voltak a szűk, kanyargós utcácskák, a nem tűzálló anyagból épült, egymáshoz közel álló házak, melyekből akkor már több mint ezer volt a városrészben. A katasztrófa csak idő kérdése volt, hiszen egy hatalmas tűzesethez minden körülmény adott, csak az emberi figyelmetlenségre kellett úgymond várni, ami előbb vagy utóbb bekövetkezik.

1810. szeptember 5-én a lakosság nagy része a hegyoldalakon a szőlőkben dolgozott. A kádárok is szorgoskodtak, hordókat kéneztek ki az újbor számára. Schuller János kádármester pintérlegénye munka közben tüzet rakott az egyik udvar közepén, ami ebben a száraz, szeles időben nem volt éppen bölcs döntés. A felszálló parázs önálló életre kelt, és belekapott a szomszédos ház tetejébe. Innentől kezdve a tűz megállíthatatlan volt.

A helyiek azonnal elkezdték az oltást, ami nem ment könnyen, hiszen a többség távol volt. Másfelől vízhiány is nehezítette az oltást, a nagy szárazság miatt a kutakban alig volt víz. Próbálták menteni, ami menthető, állítólag még a borral is próbáltak oltani, de hiába minden erőfeszítés.

 

bp_taban_es_a_naphegy_binder_janos_rezkarca.jpg

Kép: Tabán ábrázolása az első budai rézmetsző, Binder János Fülöp Budát ábrázoló rézkarcának részleteként. Az 1790-es évek, Wikipedia  

 

A tűz hamarosan továbbterjedt a Vízivárosra a kapucinus templomig. Elérte a dunai hajóhidat is, ami még inkább rontotta az esélyeket, hiszen a pestiek nem tudtak átjutni, hogy segítsenek. A Várkert déli része is a tűz martalékává vált.

100 körül volt az elhunytak száma, ezrek maradtak hajlék nélkül. Óriási volt az anyagi veszteség, kb. 6 millió forint. A szerb templomnak csupán a réztornya maradt fent, a katolikus templom összeomlott, a raktárak mind elégtek, Virág Benedek költő háza és értékes könyvtára odaveszett. A jószágok is szinte mind elpusztultak.

Ám a városrész hamar kiheverte a tragédiát, és főnix módjára újjáéledt hamvaiból. A század végén már a budapesti Montmartre-nek is nevezték. Újra felépültek a házacskák, a kacskaringós, macskaköves utcák, mígnem az 1930-as években felszámolták a régi házakat, és a háború után parkokat alakítottak ki.

Az 1800-as évek elejéről csupán néhány ábrázolás maradt fenn, de a századfordulóról és a 20.század első feléről szerencsére sok fotóval rendelkezünk, melyeket nézegetve átélhetjük az egykori Tabán különleges hangulatát:

Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél értesülni a legfrissebb tartalmakról, kövess az Instagramon, és iratkozz fel a blog YouTube csatornájára.

 

Források:

Rubicon

budapestcity.org

A bejegyzés trackback címe:

https://multidezoepiteszet.blog.hu/api/trackback/id/tr2915502948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2020.04.05. 07:29:20

A szép részei tisztára Sopron-Bécsidomb hangulatú, de az a rengeteg putri... Borzalom.
süti beállítások módosítása