Hitler hatalomra jutásának idejére Varsó zsidó lakossága megközelítőleg 350 000 főt tett ki, és folyamatosan növekedett. A világon csak New Yorkban volt nagyobb számú zsidó közösség. De hat év leforgása alatt szinte letörölték őket a térképről, 90 százalékukat elpusztítva a varsói gettóban vagy a treblinkai gázkamrákban. A Harmadik Birodalom 800 gettója közül a varsói volt a legnagyobb és a legkíméletlenebb.
A második világháború előtt
Habár az antiszemitizmus már a XX. század elején is jelen volt, Lengyelország viszonylag biztonságos helynek bizonyult a zsidók számára, és sokan menekültek oda az őket üldöző rezsimek elől. A két világháború közötti időszakban a zsidó lakosság nagymértékben hozzájárult Lengyelország kulturális, szociális, és politikai életének alakulásához.
A náci megszállás
Lengyelország náci megszállása megpecsételte a zsidók sorsát. A varsói közösséget 1940-re egy viszonylag kis területre zsúfolták össze. A Judenrat, vagyis a zsidók helyzetével foglalkozó tanács, 1940. március 27-én elrendelte a kijelölt terület fallal való körülkerítését. Néhány falmaradvány a mai napig megtekinthető, például az ul. Zlota 62. számú társasház udvarára bárki szabadon bemehet este 10 óráig, táblák mutatják az utat az emlékhelyhez. Nemrég, mikor Varsóban jártam, fel is kerestem a helyet: két kisebb szakasz maradt meg a falból. A zsidók 1940. október 15-ig kaptak határidőt a gettóba való bevonulásra. Aki megtagadta a költözést, halállal lakolt.
A gettó falának mai napig fennmaradt részei az ul. Zlota 62. sz. udvarán.
Élet a gettóban
A gettó 18 km hosszan nyúlt el a városban, és Varsó 1800 utcájából 73-at foglalt magába. Két részre osztották, a "kis" és "nagy" gettóra. A körülmények már a kezdetektől fogva borzalmasak voltak. A náci feljegyzések szerint a varsói német kisebbség 2613 kalóriányi élelmet kapott fejenként naponta, míg a zsidók, mivel alsóbbrendűnek tekintették őket, csupán 184 kalórián tengődtek (összehasonlításul: az egészség megőrzéséhez napi 1200 kalóriánál kevesebb energia bevitele nem ajánlott). Emiatt elkerülhetetlen volt a fekete piac kialakulása, de még így is rengetegen haltak éhen, holttesteik temetetlenül hevertek az utcán. 1941-re több mint százezren lettek az éhhalál áldozatai.
A gyaloghíd, mely összekötötte a gettó két részét.
Ez a helyiség jól szemlélteti a körülményeket.
A gettó nagyságát mutatja, hogy "fénykorában" 380 000 fő tartózkodott ott (összehasonlításul Debrecen lakossága a 2015-ös adatok szerint 203 500 fő volt), és egy szobában átlag 8 ember kapott helyet. A rossz körülmények ellenére figyelemreméltó társasági élet folyt. Emanuel Ringelblum, akit a nácik 1944-ben meggyilkoltak, beszámol a mindennapokról. Ír arról, hogy hogyan segítették egymást a lakók, koncerteket és kabarékat szerveztek, és kb. 50 illegális újság is létezett.
Varsói zsidók, 1940.
A gettó felszámolása
1942-ben a Wansee-konferencián megtervezték a végső megoldást a zsidókérdés elrendezésére és júliusban meg is kezdődtek a deportálások. Néhány hét leforgása alatt 265 000 zsidót vezényeltek az Umschlagplatz-ra, mely a haláltáborokba szállítandó áldozatok gyűjtőhelye volt. Itt tették fel őket marhavagonokra és indultak Treblinkába. Egy évvel később újabb akciót szerveztek a gettó népességének csökkentésére, majd 1943 áprilisában megkezdték a gettó teljes felszámolását.
A felkelés
Ám április 19-én kitört a varsói gettófelkelés. Az ellenállásban néhány száz fő vett részt, és hatalmas túlerővel, valamint sokkal jobban felszerelt fegyverzettel néztek szembe, így természetesen esélytelen volt. Májusra leverték a felkelést, és a gettó megmaradt részét is megszüntették, a lakókat deportálták. A Stroop jelentés részletesen beszámol képekkel is a gettó felszámolásáról és a felkelés leveréséről. Jürgen Stroop, a mindezekért felelős parancsnok felégette és egyesével felrobbantotta a gettó épületeit. Parancsba adta, hogy akit találnak, vagy helyben végezzék ki, vagy küldjék haláltáborba. A háború után 1952-ben az emberiség ellen elkövetett bűneiért egyébként kivégezték.
Becslések szerint csupán 15 000 varsói zsidó élte túl a háborút. Ma a főváros zsidó lakossága a 2000 főt számlál.
"Nincs többé zsidó lakóterület Varsóban", áll a Stroop jelentés címlapján.
Középen Jürgen Stroop, a felkelést leverő parancsnok az embereivel, a gettó felégetésekor, 1943.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess az Instagramon is!
Varsó szocreál épületeiről itt olvashatsz.
Képek: Múltidéző Építészet (a két falmaradvány képe), a többi: Wikipedia, Wikimedia Commons