Omiš nemcsak elképesztő természeti adottságairól, a Horvátországban ritkaságnak számító homokos strandjáról, a Cetina folyóról, és a meredek hegyeiről ismert, hanem a felette magasodó erődökről is, melyek némelyike a neretvai kalózok búvóhelyeként is szolgált. Ebben a bejegyzésben két erődöt mutatok be, melyet semmiképpen ne hagyjunk ki, ha Omišban járunk.
Mirabella
A város egyik legkönnyebben megközelíthető erőde a Mirabella (olaszul Mirabella, horvátul Peovica), melyhez az óvároson átvágva hamar feljuthatunk. Egy kisebb toronyról van szó, mely még bizánci alapokra épült. Mivel közel van a központhoz, és nem nehéz a feljutás, rengeteg látogatóra számíthatunk.
A Mirabela vár a Cetina folyó partján az óváros és az alagút felett helyezkedik el. Ottjártunkkor hatalmas horvát focimez lógott a torony tetejéről.
Keskeny kőlépcső vezet fel a toronyba.
A szűk lépcsőkön csak libasorban tudunk haladni, a torony tetején is kevés hely van, így bent percekig várunk, mire továbbjutunk egyik emeletről a másikra. Éppen ezért érdemes korán érkezni, mire lejöttünk, óriási lett a sor. Viszont a kilátás pazar, megéri a várakozást. Itt aztán tényleg értelmet nyer a mondás, miszerint a türelem rózsát terem.
Szűk lépcsőn lehet feljutni a toronyig.
A Mirabellát valószínűleg a 13. század elején építette a Kačić család (a kor legbefolyásosabb horvát nemesi famíliája). Ez a torony a kalózok számára is bástyaként szolgált, a középkorban ugyanis Omiš hírhedt kalózváros volt.
Kilátás az óvárosra.
Panorámakép a Mirabellából.
A legenda szerint 1537-ben a törökök hatalmas túlerővel vonultak Omiš ellen. Az erődben csupán egy maroknyi fiatal és bátor férfi volt, akik egymás nevét kezdték el kiabálni. Az ellenség összezavarodott, és azt hitték, hogy a város tele van katonákkal, így ijedtükben elhagyták Omišt. A Cetina folyó miatt és az erőd különleges elhelyezkedéséből adódóan nem lehetett meghatározni, honnan jönnek a hangok, emiatt tűnt úgy, hogy a város védői jelentős számban vannak.
Kilátás a folyóra, az óvárosra és a hegyekre.
A csodálatos látvány a torony tetejéről mindenképp megéri a várakozást.
Fortica avagy Starigrad
A Fortica erődhöz, mely 262 méter magasan fekszik a város felett az egyik hegy csúcsán, piros színnel jelzett túraúton juthatunk fel. Ha jó kondiban vagyunk, fél óra, ha nem, akkor minimum 45 perc alatt. Aki nekivág, mindenképpen vigyen magával elegendő vizet, strapabíró túracipőt vagy túraszandált, aminek nem csúszik a talpa. Minket elkapott egy kis zápor, mely rendkívül csúszóssá tette a sziklákat. Az is jó, ha nem a legnagyobb melegben vágunk neki, hiszen nincs árnyék a felvezető ösvényen. Ja, és WC sincs, de annál több szikla és bokor. Az viszont biztos, hogy a fent elénk táruló látvány itt is megéri az erőfeszítést.
Ennyit a gyakorlati tudnivalókról, lássuk az erőd történelmét. A Forticát a késő középkorban építették, régi horvát nevén Starigrad, azaz Óváros, a Fortica (Fortizza) nevet később, a velencei uralom idején kapta. Az Onastina erőd (ami az "óváros", Omiš pedig az új város) helyén emelték a 14. század végén vagy a 15. század elején. Elsődleges feladata az oszmánok elleni védelem volt. Támadás esetén Omiš lakói ide menekülhettek.
A várfal szögletesen csipkézett.
A vár alapvetően gótikus stílusú, kora reneszánsz jegyekkel. Falai szögletesen csipkézettek, a bástyája kétemeletes, amely őrtoronyként is használtak. Az erőd alsóbb részeit az Onastina hatalmas köveinek felhasználásával építették.
Az erőd falain belül.
A Fortica bejárata.
Jelentősége akkor nőtt meg, amikor a 15. században a törökök elfoglalták Boszniát. Csupán 15 ember teljesített benne szolgálatot, de ellenőrzése alatt tartotta az egész Brač csatornát, a törökök által elfoglalt területeket, és egy másik erőddel közösen a Cetina folyó alsó szakaszát.
Panorámakép a Forticából.
Az erődből látni lehet a Cetina folyó torkolatánál a Mostina víz alatti falát, melyet szintén a kalózok építettek. A 15. században az erőd a velenceiek kezére jutott, és feladata Omiš és Split török elleni védelme volt, akik egyébként csak ritkán támadták meg. Inkább nagyobb viharok tettek kárt benne, melyek után újra és újra renoválták. A 17. század végére már nem az oszmán birodalom határán volt Omiš, így az erőd elveszítette jelentőségét, és fokozatosan lepusztult.
Lélegzetelállító kilátás.
A szárazföld belseje felől zivatar közeledett.
Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél értesülni a legfrissebb posztokról, kövess a Facebookon!
Képek: Múltidéző Építészet
