11 áldozat, 8000 hajléktalan, 559 elpusztult ház, 1400 megsemmisült melléképület és több mint 21 millió korona kár. Ez volt a mérlege az 1917. május 21-i gyöngyösi tűzvésznek, mely a város történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája volt.
A tragikus nap késő délutáni óráiban a gyöngyösi kórház mosókonyhájának kéményéből kipattanó szikra meggyújtotta a tetőt. A viharos erejű szél, az egymáshoz közel épített házak, valamint a nád- és zsindelytetők mind kedveztek a tűz villámgyors terjedésének.
Az oltáshoz kivonult a városi helyőrség, a tűzoltóság, és segítségükre sietett a hatvani és egri tűzoltóság is. A lángok északról dél felé terjedtek, és a hősies erőfeszítések ellenére nehezen tudták megfékezni őket. Nem ez volt az első tűzeset Gyöngyösön, a XVII. század óta maradtak fenn beszámolók, és a legutóbbi eset nem sokkal a nagy katasztrófa előtt, 1904-ben történt.
A kor budapesti tűzeseteiről itt olvashatsz.
Gyöngyös központja 1907-ben, jóval a tűzeset előtt. Kép: egykor.hu
A Hanisz tér 1914-ben, még a katasztrófa előtt. Kép: egykor.hu
A katasztrófa után két nappal, 1917. május 23-án IV. Károly király és Zita királyné gróf Tisza István miniszterelnökkel a városba látogatott megtekinteni a tűz pusztítását és buzdítani a népet. Majd 1918 augusztusában elfogadták a Gyöngyös újjáépítéséről szóló törvényt. Érdekessége, hogy ez volt az utolsó, magyar király által szentesített törvény.
Az újjáépítés tűzvédelmi intézkedéseket is magában foglalt, például megépült a tűzoltólaktanya és a Nemzeti Bank közös épületegyüttese 1924-25-ben Wälder Gyula tervei alapján. A vízgazdálkodást is igyekeztek modernizálni is, ennek következtében épült meg 1926-27-ben a szintén Wälder Gyula által tervezett víztorony, és kialakították a vízvezeték hálózatot.
Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél értesülni a legfrissebb posztokról, kövess a Facebookon.
