Jól esik kicsit elidőzni a múlt század elején készült debreceni fényképeken, képeslapokon. Akkor sem volt ugyan kolbászból a kerítés, és nyilvánvalóan abban az időben is igyekezett egy bizonyos réteg érvényesíteni a maga érdekeit mások kárára, akárcsak ma, mégis a város egykori hangulata sokkal megkapóbb számomra, mint manapság.
Kép: debrecen.hu
Kezdjük a Nagyállomással, amelynek helye nem változott, századfordulós fogadóépülete viszont eltűnt. A város történetének második indóházát Pfaff Ferenc, a MÁV főépítésze tervezte, a kivitelezést Berger Jenő, Tóth István helyi építészek és Balogh Mihály nyugalmazott városi főmérnök irányította. Az átadásra 1902-ben került sor. Az 1944-es bombázásokban súlyosan megsérült, 1959-ig még állt az épület, de amint felépült az új állomás, ezt lebontották. Ma így néz ki az állomás és környéke.
A régi felvételi épület egy színes képeslapon (forrás: Domokos Mátyás Saly Noémi Környei Anikó: A régi Magyaroroszág képeslapokon Osiris kiadó 2003.) http://vasutallomasok.hu
Tovább haladva a belváros felé a Petőfi tér sem létezett még mai formájában. Akkoriban Népkertnek hívták az állomás előtti részt. A Petőfi tér helyén a Deák Ferenc és Hunyadi utcák álltak, épületeik közül kiemelkedett a zsinagóga és a Royal Szálloda.
Debrecen történetének legnagyobb zsinagógáját Jakob Gartner tervezte, a kivitelező Schneider István helyi mester volt. 600 földszinti, és 250-250 emeleti ülőhellyel rendelkezett. A második világháborús bombázásokban megsérült, de nem reménytelenül, ám a helyreállítás során gondatlanságból tűz ütött ki, és leégett a tetőzete. Végül a lebontása mellett döntöttek, ami 1962-re meg is valósult. A Royal Szálloda viszont már nem érte meg a háború végét sem, 37 éves fennállásának a bombázások vetettek teljesen véget.
1917-es képeslapon a nagy zsinagóga és a Royal Szálloda. Kép: hu.museum-digital.org/Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Képeslapgyűjtemény
1912-ben épült a szecessziós stílusú Megyeháza Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei alapján. Kivitelezők a debreceni Hegedűs István és Tóth Lajos voltak. Helyén a Fejérló Szálló állt. Akkoriban mindkét szomszédos épület jóval alacsonyabb volt, mellettük az új Megyeháza monumentálisnak hatott. Szemközt már az Apolló mozgó is nyitva állt, ma is ugyanabban az épületben működik. Ma így néz ki a Piac utca ezen szakasza.
A Megyeháza és szemben vele a kép jobb alsó sarkában az Apolló Mozgó. Forrás: egykor.hu
Forrás: Pinterest
A mai Miklós utca - Piac utca sarkon állt egykor a Frohner Szálloda, melynek földszintjén volt a Magyar Királyi Kávéház. Az épület szintén a második világháborús bombázások során pusztult el, a helyén épült házra nem érdemes egyetlen karaktert se vesztegetni.
Forrás: Pinterest
Na és micsoda tündérmesébe illő történet helyszíne volt a szálló épülete a Szatmár és Vidéke c. lap 1907/49. száma szerint! Bár ki tudja, igazából mi lett ennek a bulvárhírnek a vége, próbáltam rákeresni a szereplőkre, de nem találtam semmit.
A Piac utca szemközti oldalán a különleges Hegedűs és Sándor palota is sajnos a háború martaléka lett, a vállalkozók otthona és kereskedése helyén épült meg az egykori Centrum Áruház, ami pedig érdekes módon ma szintén könyvesboltnak (is) ad otthont.
Kép: Pinterest
Kicsivel feljebb egy szintén jellegzetes, mai napig meghatározó Piac utcai palota következik, az 1912–13-ban épült négyemeletes Gambrinus-ház, melyet Pavlovics Károly debreceni műépítész tervezett szecessziós stílusban. Helyén állt a város legrégebbi, 300 éves háza, a Szikszay- vagy Ó-Dobozi-ház. A déli szárny helyén állt a csupán évszázados Új-Dobozi-ház. Mindkét épület lebontásra került, ám a két telek Piac utcai frontja így is csupán 40 métert tett ki, ezért Pavlovics U alakban formálta meg a bérpalotát, hátul pedig átjárót létesített a Kossuth utcára. Az U alakú tér alatt a pinceszinten üzleteket alakított ki felülvilágítással. A déli oldalon működött a Gambrinus sörcsarnok, innen a ház és a köz neve.
Forrás: Papp József: Debrecen építészete a századforduló évtizedeiben
A Kossuth-Széchenyi-Piac utca kereszteződésben még nem állt az Első Debreceni Takarékpénztár szecessziós székháza, helyette a Táncos-Kovács-házat láthatjuk ezen a Fortepan fotón. A távolban kirajzolódik a Pecz Samu által tervezett neogótikus Verestemplom körvonala. A képen azt is megfigyelhetjük, hogy a Kossuth utca bal oldalán még sem a Kölcsönös Segélyező Egylet háza, sem a Pénzügyi Palota (ma Földhivatal), valamint a Rendőrpalota szecessziós épülete nem található, ők az elkövetkezendő években jelennek meg a dinamikus építkezéseket látott város utcáján.
Kossuth utca - Piac utca kereszteződés, jobbra a Táncos-Kovács-ház, balra a régi Városháza 1908-ban. Kép: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum Erdélyi Mór cége
A következő képen a Tisza-palota (volt Degenfeld-palota) melletti kis tér is be van teljesen építve egyemeletes polgárházakkal.
A Piac utca 1912-ben. Kép: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum Erdélyi Mór cége
Forrás: Papp József: Debrecen építészete a századforduló évtizedeiben
A századforduló környékén egyre divatosabb lett a kétemeletes palotákat tornyokkal díszíteni, mint ahogy az a következő képeslapon is látható. Jó néhány éve állították vissza a Simonffy utcai ikerbérházak sisaktornyait, melyek szintén 1944-ben pusztultak el, az Aranybika Szálló is büszkélkedik saroktoronnyal, valamint a Püspöki palota sem marad le.
A Piac utca az 1910-es években. Kép: Wikipedia
A Simonffy utcai ikerbérházakat Szilágyi János debreceni építész tervezte, először a Nagytemplom felőli ház készült el 1899-ben, a következő évre húzták fel a párját. Az épületszobrászi munkákkal Tóth Árpád költő édesapját, Tóth Andrást bízták meg. A kor minden komfortjával felszerelt lakásokat és üzleteket az átadás után azonnal sikerült kiadni. Maga a tervező is itt bérelt lakást.
Forrás: Papp József: Debrecen építészete a századforduló évtizedeiben
Kép: egykor.hu
Egy ideig gondolkodtam, hogy ez a Fortepan fotó a Piac utcának pontosan melyik részén is készülhetett, szerencsére a gyógyszertár neve hamar elárulta, hogy a félig-meddig népviseletben álló öregúr a Széchényi-Piac utca sarkán álló Kígyó patika előtt pózol, melyet 1812-ben alapítottak. A Mihalovits család 1871-től egészen az államosításig kezelte, bérelte. A gyógyszertár saroképületének homlokzata ma is pont annyival magasabb a szomszédos házénál, mint a képen.
A Piac utca 1908-ban. Kép: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum Erdélyi Mór cége
A Kossuth téren az egyik kedvenc épületemet Gerster Kálmán tervezte a Kereskedelmi Társulat és a Kereskedelmi Akadémia számára eklektikus neoreneszánsz stílusban. A homlokzatának mázatlan terrakotta díszei a Zsolnay-gyárból származnak.
A Kereskedelmi Akadémia épülete 1908-ban. Kép: Fortepan/Magyar Földrajzi Múzeum Erdélyi Mór cége
A mai Aranybika Szálló előző épületét, melyben sörcsarnok is volt, Steindl Imre tervezte. 1882-ben adták át, de hamarosan nagyobb és modernebb épületre volt szükség, így 1913-ban le is bontották. Helyére felépítették a ma is álló palotát, melyet Hajós Alfréd tervezett Villányi Lajossal. A hotel Bika Bálintról kapta a nevét, akinek özvegy feleségétől árverésen szerezték meg a telket a 17. század végén. A Bika család már 1536 óta élt Debrecenben. A telken az árverés után pedig már 1699-ben fogadót nyitottak.
A Steindl Imre-féle Aranybika Szálló. Forrás: hbml.archivportal.hu
Az Aranybika 1938-ban. Kép: egykor.hu
Az Aranybika melletti házsorok érdekessége volt, hogy átjáró vezetett át a Hatvan utcára.
Kép: Pinterest
A református Főgimnázium neoromán stílusú épületét szintén Pecz Samu tervezte, az iskolaépület 1911 és 1913 között megépült. Mellette kaptak helyet a Kollégium tanárainak lakásai, melyek azóta már nincsenek meg.
Kép: Pinterest
Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél értesülni a legfrissebb posztokról, kövess a Facebookon és a YouTube-on is!
Kapcsolódó:
Debrecen régi Nagyállomása
Források:
Papp József: Debrecen építészete a századforduló évtizedeiben
dehir.hu
Varga Pál: Debrecenben a XIX. században létesített gyógyszertárak története