A Vasárnapi Ujság 1903/51. számában rábukkantam egy érdekes cikkre, mely részletesen bemutatja az akkor még vadonatúj - ma már legendás - Erzsébet királyné Szanatórium szigorú terápiarendjét. Lássuk, hogyan jött létre a mai Korányi, és milyenek voltak ott a századeleji hétköznapok.
A szanatórium alapítása
A Morbus hungaricus néven is elhíresült tuberkulózis, vagy gümőkór vezető halálok volt Magyarországon a századforduló környékén. A Mycobacterium tuberculosis nemcsak a tüdőt, hanem minden szervet képes megbetegíteni, így nemcsak a tüdőbetegség, hanem egyéb változatos formái is jelen voltak. A kötelező védőoltás bevezetésével az 1950-es évektől jelentősen visszaszorult a megbetegedések száma, de addig is az orvosok minden eszközzel igyekeztek megfékezni a kórt.
Sajnos a szegényebb rétegek nem engedhették meg maguknak a költséges kezeléseket. Az ő megsegítésükre 1898 májusában megalakult a Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatóriumi Egyesülete, melynek az elnöke gróf Batthyány Lajos, alelnöke Korányi Frigyes volt. Céljuk egy olyan szanatórium létrehozása volt, melynek szolgáltatásait a kevésbé tehetősek is igénybe tudják venni. Korányi Frigyes hosszú európai tanulmányutat tett, hogy a leghatékonyabb megoldásokat megfigyelje és alkalmazza. Tapasztalata szerint a legjobb példát a svájci Davosban találta meg.
Kép: egykor.hu
Ferenc József a Svábhegy nyugatra néző oldalán, Budakeszi határán adományozott telket az intézmény számára, és hozzájárult, hogy a felépülő szanatóriumot elhunyt feleségéről, Erzsébet királynéról nevezzék el. 1901 októberére el is készült az első épület, melyet Czigler Győző tervezett.
A létesítményt pavilonrendszerben tervezték, mely a gyógyászati komplexumok jellemző elrendezése volt a fertőzésveszély csökkentése érdekében. Eleinte 116 beteg ellátását tudták megoldani, ma már 548 ággyal rendelkezik a Korányi. A betegszobák 5 méteres belmagassággal rendelkeztek és hatalmas ablakokkal, melyeket rendszeresen kinyitottak. A teraszokon, vagy fektetőkön való levegőzés alapeleme volt a terápiának.
Kép: Vasárnapi Ujság 1903/51.
Elkészült nemsokára a fagerendás B épület is, melynek tervezésében Czigler Győző mellett részt vett Korb Flóris és Morbitzer Nándor is. Az első világháború alatt pedig felépült a Freilufthaus Weiss Mór támogatásával, Sándor Móric és Korb Flóris tervei alapján. Építettek még egyéb kiegészítő épületeket is, mint például nővéreknek szállót, mosodát (6 mosónőt alkalmaztak), a főorvos lakóházát.
Kép: egykor.hu
A terápia
A Vasárnapi Ujság cikke alapján az ellátás igen olcsó volt, napi 4 koronába került, de voltak ingyenes helyek is. Szerdán volt a váltás, ekkor engedték haza a gyógyultakat, és jöttek az új betegek. Másnap maga az igazgató, dr. Kuthy Dezső - aki az intézet első igazgatója volt - vizsgálta meg az új beteget, aki hatodmagával feküdt egy kórteremben. A látogatás napja vasárnap volt.
Kép: Vasárnapi Ujság 1903/51.
A terápia betartását szigorúan felügyelték. Minden nap kötelező volt reggel 6 és 7 között fürödni vagy zuhanyozni. Erre külön személyzet szólította fel a betegeket, és győződött meg arról, hogy elmennek tisztálkodni. Aki nem engedelmeskedett az előírásnak, azt az igazgatónál bepanaszolták. A fürdés és a reggeli után aludhattak, pihenhettek tovább a nyitott folyosón. Ott került sor a vizitre, amikor mindenki közölhette az orvosokkal gondját-baját. Ebéd után szintén alvás, majd uzsonna, este pedig vacsora.
Külön a férfiak.... Kép: Vasárnapi Ujság 1903/51.
... és külön a nők. Kép: Vasárnapi Ujság 1903/51.
Időtöltésül a séta, társasjátékok - kizárólag a sakk és a malom, a kártya tiltva volt - beszélgetés, alvás, evés-ivás szolgált. A cikk szerint mindenki annyit ehetett, amennyit akart, volt aki 3-4 borjúszeletet is elfogyasztott egy ebéd alkalmával. Alkoholt nagyon keveset ihattak. A sok pihenés és a kiadós étkezések miatt aki javult, hízott is. Minden szerdán megmérték a betegek testsúlyát, aki elérte a tíz kiló többletet, jubileumi sört kapott. Ha valaki nem hízott, azt nem tekintették jó jelnek.
Az összes ablak tárva-nyitva, mindig ügyeltek rá, hogy friss legyen a levegő bent is. Kép: Vasárnapi Ujság 1903/51.
A legtöbb beteg fátyolozott hangú volt, és torokfájással küzdött. Féltek tőle, hogy a tbc megtámadja a gégéjüket, így minden kedden és csütörtökön Dr. Pollacsek Elemér gégeorvos megvizsgálta őket. A haláleset a cikk szerint ritkaságszámba ment, addig ezer betegből csupán heten hunytak el a szanatórium falai közt. A betegek 80%-a gyógyultan távozott.
Kép: Vasárnapi Ujság 1903/51.
A szanatórium a mai napig működik, de a tbc visszaszorításának köszönhetően ma már inkább a dohányzás okozta betegségeket kezelik itt. Nevét az Erzsébet királyné Szanatóriumról megváltoztatták Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetre, tisztelegve az alapító előtt. Tervben van az épületek felújítása, 2020-ra előreláthatólag ez meg is történik.
A továbbiakban olvashatjátok az eredeti cikket a Vasárnapi Ujságból:
Ha tetszett a cikk és szeretnél értesülni a legfrissebb posztokról, kövess a Facebookon.
